Prédikációk

Szeretett Testvéreim!

A Jézusról szóló történetek –akár a gyógyítások, akár a természetfeletti erejének megnyilvánulása, akár a feltámasztások, akár valaminek a megsokasítása- hihetetlenek a számunkra. Olyan történetekkel tudunk könnyen azonosulni, melyekbe mi magunk is bele tudjuk magunkat képzelni, és olyan események szerepelnek benne, melyeket már mi is átéltünk, vagy közel voltunk hozzá.

A Jézusról szóló történetek másak. Rendkívüliek. Különlegesek. Egyediek. Azért, mert maga Isten a szereplője mindegyik történetnek! Attól más minden Róla szóló esemény, mert Ő van benne: Aki valóságos Isten és valóságos ember. Az Ő szava életre hív, és minden körülményt megváltoztat! Ha nem Ő lenne Jézus Krisztus, a történetei is emberiek lennének, és nem feltétlenül lennének hatással életünkre!

Ennek a jól ismert történetnek a végével hadd kezdjem bizonyságtételemet: „KI EZ, HOGY A SZÉL IS, A TENGER IS ENGEDELMESKEDIK NEKI?” (Mk 4, 41b). Ki ez a Személy, Akinek szavára minden és mindenki engedelmeskedik? Örök kérdés ez bennünk, drága Testvérek, mert kíváncsiak vagyunk Rá, és szeretnénk Őt megérteni, és megismerni…

Kikerestem egy lexikonban az „engedelmeskedik” kifejezést. Kíváncsi voltam, hogyan lehet jól definiálni. Íme, amit találtam: ’Olyan magatartás, mely valamely hatalom vagy felsőbbség utasításának, parancsának eleget tesz.’ (Bibliai Lexikon I., Budapest, 2000; 382. oldal). Ha ezt a definíciót vesszük alapul, akkor Krisztus úgy szerepel előttünk eme történetben, mint hatalom vagy felsőbbség.

Tehát, ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy ’KICSODA JÉZUS?’, akkor azt mondhatjuk, hogy Ő maga a hatalom és felsőbbség. Mégpedig olyan természetfeletti hatalom, akinek szavára még a szél és a tenger is engedelmeskedik!

Nagyon érdekes a történetben az a mondat, melyet Jézus mond a tenger lecsendesítésekor: „Hallgass el, némulj el!” (Mk 4, 39b). Csak kevesen tudják, hogy ez valamelyest szakkifejezés volt a démonok elűzésére. Ez a felszólítás azt sugallhatja, hogy Jézus démoni erőket ismert fel a vad vihar mögött. Parancsára a vihar elállt, és egészen csendes lett a tenger.

Tehát, ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy ’KICSODA JÉZUS?’, akkor azt mondhatjuk, hogy olyan Hatalom vagy Felsőbbség, aki még a gonosz erők, a démonok felett is képes uralkodni!

Márk tudósítása szerint a következő párbeszéd hangzik el a tanítványok és a Mester között: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” – „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” (Mk 4, 38b és 40). Ebből sejthető, sőt jól látható, hogy ez a Mester, Jézus nyugodt, békés, és nem érti az emberek félelmét, és azt, hogy miért nem képesek hinni?! Hinni Benne, Aki maga a Hatalom és Felsőbbség?!

Megtévesztő lehet ez a két kifejezés, főleg a Felsőbbség, hiszen ez sugallhat valami negatívumot is. Óhatatlanul az jut eszünkbe, ami a szemünk előtt is található: olyan hatalmat gyakorló felső vezető, aki kizsigerel, követel, elvár, csal, manipulál és mindent a maga malmára hajt…

Ezzel a jellemzéssel szemben pedig itt van előttünk a Mester. ’KICSODA JÉZUS?’   Az a Személy, Aki hatalmával segít, megment, megszabadít, jobbá tesz, életet ad. Jézus nem manipulál és nem elvárásokat támaszt az emberrel szemben, hanem alázattal és szelíden úgy neveli az embert, hogy ő maga lássa be, hogy az Iránta való engedelmességgel sok bajtól megmenekülhet.

Roppant bölcs az Ő nevelése és tanítása! Mai történetünkben is nem ront neki a tanítványoknak, minekutána számon kérik rajta, hogy Ő elaludt a viharban és nem segít. Előbb lecsendesíti a vihart, a tengert, és csak azután kérdez: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?”

Ez azt jelenti, hogy próbálja rávezetni övéit arra, hogy NINCS OKUK A FÉLELEMRE, ugyanakkor VAN OKUK HINNI BENNE! Nincs okuk a félelemre, mert Ő Úr minden vihar felett, és van okuk hinni Benne, mert hatalma és szeretete végtelen! Van okuk hinni Benne, mert épp most mentette meg őket egy komoly viharból!

Egyébként az ehhez hasonló nagy forgószél általános lehetett a tavon, mert magas hegyek, és széljárta szűk völgyek vették körül. Az esti vihar különösen veszélyes volt, és ez alkalommal a szilaj hullámok még a csónakba is becsaptak.

De ez Jézust egyáltalán nem zavarja, Ő nyugodtan, békésen alszik. Látszólag nem segít. A tanítványok számon is kérik Őt, mondván: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” De ez a Mester nagyon is törődik az övéivel, de mindig akkor cselekszik, amikor eljön az ideje! Itt pedig akkor jött el, amikor tanítványai a segítségéért könyörögnek!

Tehát, ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy ’KICSODA JÉZUS?’, akkor azt mondhatjuk, hogy Ő olyan Úr, Aki meghallja a bajban lévők jajkiáltását, és szabadítása mindig időben érkezik! Lehet, hogy olykor várat magára? Talán időnként olyan, mintha süket fülekre találna egy-egy segélyhívás?

Igen! Mert ezekben a nehéz időkben tanít minket Rá hagyatkozni, és engedi megtapasztalni, hogy EGYEDÜL, CSAK RÁ VAN SZÜKSÉGÜNK! Jézus beleenged viharokba, mert a viharok hatással vannak az életünkre! Ő mindig ott van, egy karnyújtásnyira, mindig elérhető, de megvárja a hívást!

Ezek a viharok a mi életünkben is óriási felfordulást okoznak. Kitépik reményeinket, legyengítenek, kiragadnak kezünkből fontos személyeket vagy dolgokat. És igen. Ezekben a körülményekben mi hozzuk meg a döntést, hogy félünk, megijedünk és aggodalmaskodunk, vagy segítséget kérünk Attól, Akié „minden hatalom mennyen és földön” (Mt 28, 18).

A legmélyebb és legkiszolgáltatottabb helyzetünkben tud Jézus Úrrá lenni, és a legközelebb menni összetört szívünkhöz, mert csak erre van szükségünk!

KICSODA JÉZUS? Szerető Isten, Aki biztos segítség a nyomorúságban. Megváltó, Aki saját életét odaadta, hogy viharainkban el ne vesszünk, és ne az örök kárhozatba kerüljünk. Irgalmas Isten, Aki nem a múltunkra, a hibáinkra, mulasztásainkra tekint, hanem azt nézi, hogy szükség idején Őt szólítjuk meg.

Csodálatos Tanácsos, Aki éltető szavával bátorít, és buzdít. Erős Isten, Aki a démonokat is legyőzi. Örökkévaló Atya, hiszen Ő egy az Atyával. Békesség Fejedelme, Aki nem aggodalmaskodik, és Ő maga is arra neveli övéit, hogy a szeretet kiűzi a félelmet!

Jézus főpapi imájából is felolvastam egy részletet. Ismét olvasom a 15. verset: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17, 15). Ezek a bizonyos viharok mindig körül vesznek minket.

Sokféle hatás ér minket, és bizony a világ nem arra nevel, hogy a Szentháromság Istennek engedelmeskedjünk! Sokkal inkább arra buzdít, hogy éljünk a saját szabályaink szerint. De még a világ sem számol azzal, hogy mi történik a bajban, veszélyben, veszteségben, csődben, krízisben…

A világ bátorít a szabadosságra, és hirdeti, hogy az istenhit és a keresztyénség csak megkötöz, Jézus pedig mindeközben egy szeretet-kapcsolatra hív. És ez a bizalmon alapul! ’Bízz Bennem, mert én veled vagyok! Ne félj, mert én vagyok Istened! Ha meggyengülsz, én megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak téged!’

A világ a mát élteti. Nem ragaszkodik a felelősséghez, a hűséghez, a megbocsátáshoz. Viszont a világ, amikor baj van, cserben hagy. Jézus ezzel szemben benne hagy a viharban, a világban, és közben értünk esedezik az Atyához!

Közbenjár értünk erőért, hitért, békességért, állhatatosságért. Elkészítette a szabadításunkat, egyen-egyenként. Magára vette felelőtlenségünket, hűtlenségünket, makacs, megkeményedett szívünket drága vérével megtisztította. S közben folyamatosan keresi a velünk való kapcsolatot…

Én nyugodt szívvel bízom életemet Krisztusra! Tudom, hogy a legdrágább vagyok Neki, és Neki engedelmeskedni a legszebb küldetés, melyet ember csak kívánhat!

KICSODA HÁT JÉZUS TENEKED?! Lehet, már rég tudod és érzed. Lehet most értetted meg igazán. Lehet, hogy a választ még formálja benned a Szentlélek Isten.

A Szentháromság Isten adjon bölcsességet, hogy rádöbbenj és megismerd; adjon tiszta örömöt és hitet, hogy Krisztusra bízd az egész életed minden nap és kívánom, hogy tapasztald meg életed viharaiban: KRISZTUS AZ ÚR, MINDENEKFELETT! Ámen. 

Lovász Adrienn