Prédikációk

Kedves Testvérek!

Az imént felolvasott igeszakaszt ma már egyszer hallhatták. Gyakran használjuk ugyanis előfohászként Istentiszteleteinken. Előfohász. Rövid imádság, melyet a lelkész mond, mielőtt igeolvasásra kerülne a sor, a gyülekezet pedig vagy magában, vagy hallható módon mond rá áment.

Segítségül hívjuk az Urat, ez maga már egy fohász, és ez már maga egy imádság. Annyiféle módon imádkozunk. Vannak kötött szövegeink, és vannak önálló, szabad imádságaink. Van, akinek egy sóhajtás az egész, és van, akinek szükséges a csendes elvonulás, a magány az imádsághoz.

Imádkozunk közösségben, és imádkozunk egyedül, énekben, és szavakban.

Imádkozunk itt, a templomban is. Mert az imádság, kapcsolatfelvétel az Úrral. Ezért a keresztény ember életének alapeleme.

Milyen gazdag ez az egyetlen mondat, hogy a mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette az eget és a földet.

Ebben a rövid mondatban már benne van az istentisztelet lényege. Az, hogy ki előtt vagyunk, kinek a jelenlétében, hogy kik vagyunk mi, és hogy milyen a kapcsolat közöttünk.

Hála Istennek, ahogy ez a zsoltárvers is mondja, a világot, azaz, az eget a földet, a mindeneket teremtő Istennel nekünk kapcsolatunk lehet. Sőt, a hívő embernek kapcsolata kell, hogy legyen. Ez szólal meg itt, a mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és földet alkotta.

Segítség. Adunk és kapunk, elfogadunk, vagy épp nehezebben tűrjük, az is lehet, hogy a mienket meg elutasítják, vagy sehonnan sem kapunk. Hiányoljuk a világból, mégis tele van vele a sajtó, ilyen, meg olyan segítség.

Valahogy a segítség mindig is része volt a társas kapcsolatoknak, gondoljunk csak a házassági esküre, ahol a menyasszony hűséges segítőtársként tesz fogadalmat. Mégis, alapvetően az igazi, életet átformáló segítséget Istentől várhatjuk csak.

Vannak, akik mástól várják a segítséget, mert bár Isten népe úgy gondolkodik, hogy a mi segítségünk az Úr nevében van, de aztán, hogy kik, honnan várnak segítséget, kit tisztelnek, kit imádnak, ez az ő dolguk sajnos, mert nem ismerik az élő, szent Istent.

Drága Testvérek, a mi segítségünk viszont az Úr nevében van. Csak tőle várjuk igaz boldogságunk, és hogy is mondja az ének utolsó sora: meg is találjuk!

Ebben a fohászban csodálatos hitvallásról van szó. Minden benne van, ami hitünk, életünk és reménységünk.

Kicsoda Isten?

Azzal kezdődik, hogy beazonosítjuk, ki a mi Istenünk. Nem valamifél, általunk gyártott bálvány. Nem is egy eszme, vagy egy képzelgés. A mi Istenünk az, aki alkotott bennünket. Istenről viszont mindig is megvoltak a képzelgések. Mindaz, amit az ember rá szeretett volna húzni. Bálványszobrokat faragtak, elvárásokat állítottak fel, elképzeléseket vetettek papírra, és meg voltak győződve róla, hogy mindez úgy igaz. Mert Istent befolyásolni hatalom lehet. Így gondolkodtak Jézus korában a farizeusok is. Nincs is jobb, mint az az isten, akit ők elképzeltek. Még hogy békesség, meg szeretet, meg örök élet, meg megváltás…

Azután itt a jelenkor, amikor tudjátok Testvérek, sokfelől azt hallja az ember, hogy az istenség benned van, meg hogy magadban kell megtaláld a mindenséget, és csak te válthatod meg magadat.

És a mai igénket olvasva, azt állítani, hogy Isten egy szuverén Úr, Aki megteremtett mindent, és minket is, Aki elkészítette a megváltás művét, és Szentlelkét küldte nekünk, hát, nagyon különbözőnek tűnik. Mert ha van Valaki, Aki megalkotott, Aki előre eltervezett, Aki áldozatot hozott értünk, annak akkor mi igenis tartozunk. Hozzá tartozunk, és bizony elismeréssel tartozunk neki, hiszen mindnyájunknál bölcsebb és hatalmasabb. Nem véletlen az drága Testvérek, hogy akkor, amikor a tudomány fejlődésnek indult, megerősödtek az Istent képzelgésnek kikiáltó gondolkodók, gondolatok. Hiszen minél jobban megismerjük magunkat és a világot, annál biztosabb, hogy ha ez teremtettség, akkor azt a mi eszünk el sem tudja képzelni, hogyan lehetett kivitelezni. Túl nagynak és túl hatalmasnak tűnt az a bölcsesség, amely mindezt megalkotta. Elutasította az emberi gőg és felfuvalkodottság, pedig Isten hatalmának egyik legékesebb bizonyítéka a világ bonyolult összetettsége, minden egyes gyönyörű momentuma.

Azzal, hogy elismerjük, a mi Istenünk alkotta a mindenséget, és benne minket is, automatikusan elfogadjuk életünk felett való döntésének jogát. Ő szabja meg utunkat, és tegyük hozzá, Nála jobb kezekben nem is lehetne. Isten más, mint az ember, ahogy a Teremtő csak több lehet a teremtménynél. Mivel ő elfogadott bennünket, mivel velünk van, elfogadja imádságainkat. Imádságainkkal kitörhetünk az emberi lehetőségek közül, többre, magasabbra. Istennél van az igazi szabadítás. Ő nemcsak a testi pusztulástól tud megszabadítani, hanem a lelkitől is, a bűntől és a haláltól is. Ő bűnbocsátó, megváltó Isten. Ez a megváltás tökéletes, mert a végtelen hatalmú Isten műve.

Azzal pedig, hogy mint Teremtő Isten, úgy beszélünk róla, utalunk Isten örök létére.

Aki volt kezdetben, meg még hamarabb, meg még mindig létezik, meg korszakokon át létezni fog, örökkévaló Isten. Mindenható és mindentudó.

Milyen a kapcsolatunk Vele?

A második, amit a hitvallás megfogalmaz, az az, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel. Erre utal az igének az első fele: a mi segítségünk az Úr nevében van. Hogy ez az Isten, aki teremtett mennyet és földet, az általunk még beláthatatlannak tűnő világmindenséget, és a legapróbb DNS-t is, Ő segítséget ad nekünk. Azt ígérte: hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem.

A lekcióként felolvasott jánosi igeszakasz erről a segítségről szól. Jézus Krisztus azért jött erre a világra, hogy legyőzze e világ fejedelmét, felülkerekedjen a bűneink okozta kárhozaton, és elkészítse nekünk az örök életet, valamit elküldje a Pártfogót, a Szentlelket, Aki elvezethet minket az Isten szerinti életre.

A mi segítségünk az Úr nevében van. Ebben a fél mondatban megvalljuk, kik vagyunk mi. Segítségre szoruló emberek vagyunk. Nincs semmi érdemünk, nem tudunk semmit hozni, nem tudunk semmit felmutatni. Nem tudunk úgy Isten színe elé járulni, mint ahogy a farizeus odament Jézus korában a templomba, és azt mondja: Isten, köszönöm neked, hogy… és megköszöni, hogy nem olyan, mint a mellette levő, hanem attól sokkal különb. Elmondja, hogy ő mit adott, milyen törvényeket tart meg, és ő kvázi ebből tőkét akar kovácsolni a szent Isten előtt, mondván: megérdemli a segítséget.

A mi segítségünk az Úr nevében van. Ez azt jelenti: Uram, semmit nem érdemlek, semmim nincs. Így érkezünk majd a kegyelem asztalához. Megvallva, nincs semmi érdemünk. Ahogy énekelni szoktuk: jövök semmit nem hozva, keresztedbe fogózva, meztelen, hogy felruházz, árván, bízva, hogy megszánsz. Ha te nem szánsz meg, akkor olyan maradok, ahogy idejöttem, ugyanúgy fogok kimenni, ugyanúgy fogok élni a hétköznapokban.

A mi segítségünk az Úr nevében van. Azt jelenti ez (Kálvin így mondja): az egyház nem maradhat meg biztonságban, csak ha Isten védelmezi. Olyan Urunk van, aki segítségével védelmez bennünket.

Olyan örök érvényű ígéret ez számunkra, mely nélkül elveszettek lennénk ezen a világon. Ha a hatalmas Isten nem jön segítségül az Ő igéjével és sákramentumaival, akkor elvesztünk. De Isten, a maga kegyelméből úgy döntött, hogy nem hagy bennünket magunkra, hanem befogad mennyei erőterébe, lát és hall bennünket. Odafigyel ránk, és ahogy a hitvallásban mondjuk, még csak egy hajszál sem eshetik le a fejemről az Ő akarata nélkül.

Drága testvérek!

Ez az Isten, a világmindenség megteremtője, a legnagyobb áldozat meghozója, a legtökéletesebb és legbölcsebb Úr, most arra hív bennünket, hogy hagyjuk magunk mögött a hiábavaló segítségkereséseket. Merjünk az imádság erejével hozzá fordulni, engedjük, hogy a Pártfogó betöltse a szívünket.

Mert az a Jézus, aki itt járt köztünk, a Teremtő Isten egyszülött Fia, mert benne Isten végtelen ereje öltött testet. Jeleket adott erről, amikor csodákat tett. Ezek a csodák a teremtő Isten hatalmának megnyilatkozásai voltak. Általa van velünk ma is teremtő Istenünk, ki Krisztusért édes Atyánk.

A világteremtő Isten ereje működött akkor, amikor Jézust feltámasztotta a halálból, és az Ő ereje fog működni akkor, amikor a mi feltámadásunkra sor kerül. Jézusra nézve mondhatjuk igazán a magunk hitvallásaként: “A mi segítségünk az ÚR nevében van, aki az eget és a földet alkotta.”

Benne bízva jöjjünk a kegyelem asztalához, és hálaadással fogadjuk felénk nyújtott szeretetét.

Ámen

Mándi Kitti